Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy milyen érzés lehet, ha egy általam tervezett ruhát nemcsak a papíron, hanem mint hordható darabot láthatok viszont. Na de kezdjük az elején…

Ha egy ötlet megszületik a fejemben, hogy ilyen és olyan szoknyát szeretnék elkészíteni, az nem terem rajtam egyik percről a másikra. Viszont egyre jobban foglalkoztatott, ezért elkezdtem böngészni a keresőben varrótanfolyamokat. Szerintem nem túlzok azzal, ha azt állítom, hogy a világháló tele van jobbnál-jobbnak tűnő ajánlatokkal. A választást végül könnyen sikerült meghoznom, mert engem a hobbi varrástanuláson kívül még jó pár divattal kapcsolatos dolog érdekel. Ezért is esett a választásom a Budapesti Divatiskolának a kurzusára. Központi helyen, az Alkotmány utcában folyik a képzés, és kicsit betekintést nyerhettem, hallhattam a többi lehetőségről is, mint a divattervező és a stylist szakok (szerintem a tavalyi végzősök munkáiról a fotók elég ütősek…).

Tervező és style: Boda Király Beáta
Fotó: Palkó Eszter

Tervező: Véges Nikolett
Fotós: Juhász Orsolya

Kettő hétvégémet kötötte le a 20 órás tanfolyam, amihez tényleg nagyon nyitottan álltam hozzá. Az oktató, Zsóka, vagány és segítőkész, élvezetes volt tőle tanulni. Nyilván nem tanultam meg profin varrni, de nem is ez volt a cél. Szerettem volna kipróbálni magam, egyáltalán van-e érzékem hozzá… Ami azt illeti, minden percét élveztem. A Burdáról már hallottam, de valahogy úgy képzeltem el, hogy inkább az idősebb korosztályt célozza meg, és tulajdonképpen egyszer sem vettem még a fáradtságot előtte, hogy belelapozzak. Tévedtem! Rögtön találtam nekem való ruhát!

A képzés során a Burda szabásminták alapján varrtunk meg egy általunk kiválasztott darabot.

Hogy milyen ruhát varrtam magamnak? A következő bejegyzésemben mindenképpen beavatlak Titeket!!!